Az információs társadalomban a világ az egyén számára is áttekinthetőbbé válik, óriási mennyiségű a hozzáférhető nyílt információ, és áramlásuk is felgyorsult.
Mindez jelentős kihatással van a hírszerző szolgálatok működésére is.
A nemzetbiztonsági törvény előírja, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok a feladataik ellátásához szükséges adatokat a nyílt és a titkos információgyűjtés eszközrendszerével
szerzik meg. Titkos információgyűjtés eszközrendszere akkor vethető be, ha az információ nyílt forrásból nem elérhető.
A nyílt forrásból származó információk azonban a törvényi kötelezettségen is túlmutató jelentőségűek:
a nyílt adatok az adatbázisba foglalva minőségileg új adatállományt hoznak létre,
sok esetben a titkos információk csak a nyílt információk ismeretében értékelhetők, illetve értelmezhetők,
a nemzetbiztonsági szolgálatok feladata - ezt más nem végzi el helyettük -, hogy a nyilvános adatok halmazából a nemzetbiztonsági szempontból jelentőséggel bíró
információkat kiszűrjék,
a döntéshozó számára másodlagos, hogy a forrás titkos-e vagy sem, a fontos az, hogy rendelkezésére állnak-e a döntéshez szükséges információk, és mely szerv
tudja azt szolgáltatni,
nem a nyílt forrásból származó adatok tovább-jelentéséről van szó, hanem ezen adatok hírszerzési feldolgozása alapján tett megállapításról, az azokból kiszűrt,
előállított új információkról,
a hagyományos titkosszolgálati módszerek - különösen az ügynöki információszerzés - rugalmatlanok, mert nehezen tudnak alkalmazkodni a gyorsan változó
körülményekhez, a hírszerzésnek tehát a klasszikus információszerző eszközök, módszerek alkalmazása mellett más forrása is kell, hogy legyen, s a technikai hírszerzés
mellett e célt szolgálja a nyílt információk szisztematikus feldolgozása.
Mit tekintünk nyílt forrásnak? Nyílt forrásoknak hívjuk a nyilvánosan elérhető információ-hordozókat, illetve azokat is, amelyek nem titkosak, de korlátozott az
elérhetőségük, terjesztésük. A nyílt források köre szinte behatárolhatatlan: ide tartoznak a napilapok, folyóiratok, hírügynökségi jelentések, térképek,
fényképek digitális képi anyagok, rádió- és televízióadások, szabadalmi bejegyzések, konferenciák előadásai és írásos anyagai, egyetemi, főiskolai jegyzetek és
szakdolgozatok és nem utolsó sorban az Internet.
A nyílt információs források felhasználásánál az elérhető hatalmas adatmennyiség jelenti a legnagyobb problémát. E munka voltaképpen "tű keresése a szénakazalban".
Csak megfelelő munkamódszerekkel és eljárásokkal érhetünk el eredményt, nem ritkán sikerrel.
Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a nyílt forrású információszerzés nem pótolhatja a hírszerzés titkos információgyűjtő eszközeit és módszereit.
Főoldal Honlaptérkép
Linkek 
