Az Országgyűlés 1994-ben törvényt alkotott az egyes fontos tisztséget betöltő személyek ellenőrzéséről (1994. évi XXIII. törvény). Az e feladatra létrehozott
Bizottságok azt vizsgálták, hogy az ellenőrzött tagja volt-e vagy együttműködött-e a politikai rendőri funkciót ellátó belső elhárító szolgálattal, illetve kapott-e
tőle tájékoztató jelentéseket vagy tagja volt-e a Nyilaskeresztes Pártnak.
Az Országgyűlés 1996-ban - figyelemmel az Alkotmánybíróság azon megállapítására mely szerint szükséges a megfigyeltek önrendelkezési jogának intézményi hátterét
megteremteni - létrehozta a Történeti Hivatalt, melynek átadásra kerültek a belső elhárítás fellelhető iratanyagai (1996. évi LXVII. törvénnyel módosított
1994. évi XXIII. törvény). A 2001. évi XLVII. törvény a Történeti Hivatalt állami szaklevéltárrá tette, amely jogosult volt átvenni és megőrizni - többek
között - a nemzetbiztonsági szolgálatok levéltári anyagait, a feladataik ellátásához szükségtelenné vált iratokat.
Az iratőrzőknek, köztük a nemzetbiztonsági szolgálatoknak az 1980 előtt keletkezett iratokat a Történeti Hivatal felállítását követő 60 napon belül, az 1980-1990
közötti iratokat 2000. február 28-ig kellett átadniuk a Történeti Hivatalnak. Nem kellett átadni azokat az iratokat, amelyek a nemzetbiztonsági szolgálatok jogszabályban
meghatározott feladatai folyamatos és zavartalan ellátásához szükségesek voltak, amelyek a nemzetbiztonsági szolgálatok számára szükséges és kezelhető adatokat
és a Történeti Hivatalnak átadható iratokat együttesen tartalmazzák és az irategyüttesek technikai szétválasztása nem volt lehetséges.
Az Információs Hivatal a határidőre eleget tett az iratfelülvizsgálatra és -átadásra vonatkozó kötelezettségének: 1997 és 2000 között összesen 1788 irattári tételt
adott át a Történeti Hivatalnak. Az átadott iratok döntő része a Hivatal mai feladataihoz nem kapcsolódó, ezért adattartalmuk miatt nem kezelhető iratok körébe
tartozott, míg másik részüket a nemzetbiztonsági feladatok ellátásához nem szükséges irategyüttesek képezték. Az átadott anyagok mintegy háromnegyed része az elődszervezet
által feldolgozás alá vont személyekről készült kutatódosszié volt, ezen kívül pedig átadásra kerültek az emigráció intézményeiről, szervezeteiről vezetett ún.
objektum dossziék is, emigrációs személyek B ("személyi") és M ("munka") dossziéi, főleg az '50-es évekből.
A Hivatal az állambiztonsági iratok felülvizsgálatát és átadását ezzel nem tekintette lezártnak. Az idő múlásával - különösen a kezelhető és a nem kezelhető
iratokat együtt tartalmazó - irategyüttesek a szolgálatok működéséhez feleslegessé váltak. Átadásuk, illetve kutathatóvá tételük nem zavarta a nemzetbiztonsági
feladatok ellátását. Az Információs Hivatal 2002 őszén megkezdte iratanyagának időszakos felülvizsgálatát az akkor hatályos törvények alapján. Ennek eredményeként
2002 december elején mintegy 1 millió oldalnyi állambiztonsági hírszerzési iratanyagot adott át a Történeti Hivatalnak. Ezek keletkezési ideje az 50-es évektől
egészen 1989-ig terjed. Az átadott iratanyagok nagy részének minősítését az Információs Hivatal megszüntette, így a Hivatal részéről nincs akadálya kutathatóságuknak.
Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény
2002 nyarán a volt állambiztonsági szolgálatok iratanyaga egyesítésének kérdése ismét a figyelem középpontjába került.
2002. december 23-án az Országgyűlés elfogadta az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára
létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvényt, amely - egyes rendelkezései kivételével - 2003. január 22-én lépett hatályba.
A törvény célja
A törvény célja, hogy
a diktatúra áldozatai az információs önrendelkezési jog kiszélesítésével, múltjuk teljesebb megismerésének lehetőségével egyfajta erkölcsi kárpótlást kapjanak,
a diktatúra működési mechanizmusa megismerésére a tudományos kutatók szélesebb iratbetekintési jogot kapjanak, és a nyilvánosság előtt is szélesebb körben váljon
megismerhetővé a volt állambiztonsági szolgálatok szerepe,
világos határvonalat húzzon a pártállami korszak állambiztonsági szervei és a demokratikus nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenysége között, s garantálja, hogy
az adatok nyilvánosságra kerülése ne sértse a jogállam fontos nemzetbiztonsági érdekeit.
A titokban tartható adatfajták
A törvény fő szabályként kimondja, hogy az előző korszak titkosszolgálatainak iratai nem tekinthetők államtitoknak, elvesztik minősítésüket.
Az állambiztonsági iratokban szereplő adatok csak azokban az esetekben maradhatnak államtitkok, amikor olyan súlyos nemzetbiztonsági érdek fűződik az adat titokban
tartásához, amellyel szemben még a múlt megismerésének és az információs önrendelkezésnek is engednie kell. A törvény taxatíve felsorolja a főszabály alóli kivételeket.
A kivételek első csoportja meghatározott személyi kört érint:
az olyan személyekre vonatkozó adatok, akik a nemzetbiztonsági szolgálatok létrehozása (1990. február 15.) és 2002. május 26-a közötti időszakban vagy annak egy
részében a nemzetbiztonsági szolgálatok állományába tartoztak, vagy azokkal titkosan együttműködtek,
az érintettet külföldön kiutasítás, beutazási tilalom vagy büntetőeljárás fenyegetné,
személyének felfedése esetén tevékenysége miatt ellene vagy hozzátartozójával szemben az életet, a testi épséget, illetve a személyes szabadságot súlyosan sértő
vagy veszélyeztető bűncselekményt követhetnek el,
olyan hálózati személy vagy operatív kapcsolat személyazonosságának felfedéséhez vezet, akinek megismerése sértené Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit.
A kivételek második csoportjába az állam működési kérdéseit érintő adatkörök tartoznak:
az irat adatai az azt jogszerűen birtokló szerv törvényben meghatározott feladatainak ellátásához rendszeresen és elengedhetetlenül szükségesek,
a titkos információgyűjtés olyan eszközének vagy módszerének felfedéséhez vezet, amelynek megismerése sértené Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit,
nyilvánosságra kerülése károsítaná Magyarország rejtjelrendszerét vagy rejtjeltevékenységét,
sértené Magyarország nemzetközi kötelességvállalását,
sértené Magyarország és más állam közti viszonyt vagy károsítaná Magyarország külpolitikai céljainak érvényesítését,
sértené Magyarország határon kívül élő magyarokért viselt alkotmányos felelősségének érvényesítéséhez fűződő érdekeit,
károsítaná Magyarország védelempolitikai céljainak megvalósulását, a Magyar Honvédség nemzetközi kapcsolatait vagy hadrafoghatóságát,
sértené Magyarország nemzetgazdasági érdekeit.
Az érdeksérelemnek nyilvánvalónak vagy kimutathatónak kell lennie.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára
A törvény a Történeti Hivatal jogutódjaként hozta létre az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárát. Működését az országgyűlés elnöke felügyeli. Az Állambiztonsági
Szolgálatok Történeti Levéltára kezeli - a minősítésüket megtartó iratok kivételével - a volt állambiztonsági szolgálatok teljes iratanyagát. A levéltár főigazgatóját
és helyettesét az országgyűlés elnöke nevezi ki és menti fel.
Kik ismerhetik meg az átadott iratokat
A törvény az áldozatok pártján állva biztosítja, hogy megismerési joguk a korábbi jogi szabályozásnál erősebb legyen; akit személyiségi jogaiban súlyosan sértő
módon zaklattak, illetve megfigyeltek, megismerheti mindazon adatokat, amelyek vele kapcsolatba hozhatók, és azokat nyilvánosságra is hozhatja. A törvény azt is
lehetővé teszi, hogy a volt állambiztonsági szolgálatok által megfigyelt személy ezen túl megismerje a vele kapcsolatba hozható hálózati személyről, operatív kapcsolatról
és hivatásos alkalmazottról az annak azonosításához szükséges adatokat. Ez a szabályozás kifejezi azt, hogy az áldozat és az őt megfigyelő személy jogának szembe
kerülése esetén morális kötelesség az áldozat javára dönteni.
A törvény egyik fő célja, a múlt feltárása a tudományos kutatáson keresztül valósulhat meg. A tudományos kutatók széleskörű betekintési jogot kapnak az egykori
állambiztonsági szervek irataiba. A visszaélések megakadályozása érdekében tudományos kutatónak csak az minősül, aki rendelkezik a levéltári kuratórium által kiadott
kutatási engedéllyel. Részletesen szabályozott és korlátozott a szenzitív adatokhoz való hozzáférés lehetősége. A politikai véleményre vagy pártállásra, valamint
a büntetett előéletre vonatkozó különleges adatok tekintetében viszont a törvény nem tartalmaz a többi szenzitív adathoz hasonló megszorítást, mivel ezek az adatok
olyan szorosan kötődtek az állambiztonsági szervek munkájához, hogy kutathatóságuk korlátozása lehetetlenné tenné a tudományos kutatást. A múlt feltárása érdekében
a törvény a politikai közösség tagjai számára is lehetővé teszi, hogy - szigorúbb garanciák mellett - megismerhessék a diktatúra állambiztonsági szolgálatainak
működését: anonimizált formában bárki megismerheti, és nyilvánosságra hozhatja a levéltárban kezelt iratokat. Nem kell anonimizálni az iratot, ha az már keletkezése
idején is nyilvános volt vagy jogszerűen nyilvánosságra hozták, illetve közszerepléssel összefüggésben nyilvános rendezvényen került rögzítésre.
A törvény hozzá kíván ahhoz is járulni, hogy a közszereplők múltja megismerhető legyen. Közszereplőnek az minősül, aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt vagy közhatalom
gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai közvéleményt feladat szerint alakítja vagy alakította. Közhatalmat az a személy gyakorol, aki közügyekben
hozott döntésekre országos vagy helyi szinten érdemi befolyást tud gyakorolni. A törvény úgy rendelkezik, hogy bárkinek joga van anonimizálás nélkül megismerni,
és nyilvánosságra hozni azokat az adatokat, amelyek a közszereplő hivatásos alkalmazott, a közszereplő operatív kapcsolat és a közszereplő hálózati személy azonosításához
szükségesek. A levéltár az érintett személyt nyilatkozat tételre hívja fel a tekintetben, hogy közszereplői minősítését elismeri-e. Ha az érintett ezt nem ismeri
el, a megismerést kérelmező személy bírósághoz fordulhat, amely állást foglal az érintett közszereplői minőségéről.
Az iratok átadásának határideje és az átadás felügyelete
Az iratkezelő szerveknek a törvény hatályba lépését követően
180 nap állt rendelkezésre az 1970. előtt keletkezett,
1 év az 1980. előtt keletkezett és
2 év az 1990. február 14-e előtt keletkezett iratok felülvizsgálatára.
A törvény hatálya alá tartozó iratokban található adatok minősítésének felülvizsgálatát, az iratok átadását háromtagú civil bizottság felügyelte, amely egy-egy
tagját a kormány, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és a Magyar Történelmi Társulat elnöke jelölte ki.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának jegyzéket kellett átadni azokról az iratokról, amelyek minősítését fenntartották. Ha a levéltár azt nem találja
indokoltnak, bírósághoz fordulhat, amely nem peres eljárásban dönt, a felek és meghatalmazottaik nem lehetnek jelen egymás meghallgatásán, fellebbezésnek nincs
helye.
A felülvizsgálatuk során a minősítésüket megtartó iratanyagok közül a nemzetbiztonsági érdekek védelme szempontjából kiemelkedő fontos iratokról a nemzetbiztonsági
szolgálat főigazgatója külön jegyzéket állított össze, amelyet a Legfelsőbb Bíróság e feladatra kijelölt bírája hagyott jóvá. Ezeket az iratokat nem kellett szerepeltetni
a levéltárnak átadandó jegyzékben.
A 2003. évi III. törvény végrehajtása
Az Információs Hivatal a törvényben meghatározott határidőre elvégezte az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok
Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvényben elrendelt iratfelülvizsgálatot és iratátadást.
Az iratfelülvizsgálat eredményeként a Hivatal 14.401 tételben adott át megszüntetett minősítésű adatokat tartalmazó iratot, irategyüttest az Állambiztonsági Szolgálatok
Történeti Levéltárának.
Az iratfelülvizsgálatot és iratátadást felügyelő, a 2003. évi III. törvény alapján létrehozott Bizottság és a Legfelsőbb Bíróság kijelölt bírája tevékenységéhez
szükséges feltételeket a Hivatal megteremtette. A kijelölt bíró 34 esetben nem hagyta jóvá a nemzetbiztonsági érdek védelme szempontjából kiemelkedően fontos ügyekről
összeállított főigazgatói külön jegyzékre vételt. A Bizottság pedig 184 esetben javasolta a felülvizsgálati döntés megváltoztatását, az irat, irategyüttes adatai
minősítésének megszüntetését és átadását a Levéltárnak. A Hivatal a Bizottság javaslatait elfogadta.
Az átadott iratok és irategyüttesek között a legkülönbözőbb típusú ügyiratok találhatók: hálózati személyek B (személyi) és M (munka) dossziéi, ellenőrzött külföldi
intézmények, szervezetek és csoportok ún. objektumdossziéi, rendkívüli események dossziéi, beérkező információs jelentések, kormányzati és a társszervek részére
készített tájékoztatók, rejtjelfejtési és rejtjelfelügyeleti anyagok, a nemzetközi együttműködésre vonatkozó iratok, személyzeti dossziék, pénzügyi és gazdálkodási
iratok, a működésre vonatkozó ügyviteli iratok, tanulmányi és oktatási anyagok.
Összegezve
Az Információs Hivatal az őrzésében lévő állambiztonsági iratok közül a korábbi törvények alapján, még az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárása
végett iratfelülvizsgálatot elrendelő 2003. évi III. törvény hatályba lépése előtt 70,2 iratfolyóméter, a 2003. évi III. törvény alapján pedig 276,25 iratfolyóméter
titkosszolgálati iratot adott át az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának, s ezek egyrésze mikrofilmen van. Ha a mikrofilmen lévő
iratokat átszámoljuk papír alapú adathordozóra, az átadott iratok mennyisége meghaladja a 450 iratfolyómétert.
Az Információs Hivatal 2006-ban, majd ezt követően 2009-ben lefolytatta az őrzésében maradt állambiztonsági iratok adatai minősítésének az elmúlt rendszer titkosszolgálati
tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvényben, illetve az államtitokról és
a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvényben előírt felülvizsgálati eljárását és azon iratok vonatkozásában, amelyek minősítését fenntartotta, a minősített
adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvényben előírt időszakonként, vagyis 5 évenként lefolytatja a felülvizsgálati eljárást.